A tegnap esti verekedés után Rick és Philip nem kevés ideig papoltak Zacknek és nekem.
- Normálisak vagytok, hogy így összeverekedtek? - kérdezte felháborodva Rick.
- Állatok vagytok vagy emberek? - folytatta Philip.
- Emberek vagyunk, de mi is férfiből készültünk. - mondta Zack.
- Mond csak Rick. Te nem lennél féltékeny, ha Gabby-t egy seggfej tapizná? Vagy Philip, milyen érzés lenne, ha Bellát más karjaiban látnád? - a fiúk nem válaszoltak. Összenéztek, majd Rick mélyen felsóhajtott.
- Jól van. Inkább ide hívom Daisy-t, hogy segítsen összeszedni magatokat. - Feküdjetek le, mert holnap kirándulunk. Elég volt a mai napból. - Philip Rickkel kiment a szobából, és csak én meg Zack maradtunk bent. Frederick és Jason Patrickkel és Justinnel voltak.
- Haver rohadt dühős vagyok. - Szólalt meg Zack.
- Nekem mondod? Addig vertem volna azt a szemetet, amíg ki nem verem belőle a szuszt is.
- Kevés volt a kis Kevin nevű gyereknek a hasba ütés! - bosszankodott Zack.
- Milyen mákja van mind a kettőnek. - hangosan gondolkodtam.
Miután Daisy kitisztította a sebeinket, Zackkel lefeküdtünk aludni. Behunytam a szemem, de az alvás nem ment egy könnyen. A fantáziám túl élénk volt. Ahányszor becsuktam a szemem, előttem Connor jelent meg, ahogy Cathyt ölelgeti, és csókolgatja. És én csak nézem, és képtelen vagyok tenni bármit is, hogy megállítsam.
A kerben sétáltam, amikor Leah kedvenc helyéhez értem. Ott volt Connor. A fűben feküdt, alatta pedig Cat. A legrosszabb az volt, hogy az angyalom nem volt magánál, és Connor arra készült, hogy ezt ki is használja. Odamentem, hogy leszedjem Cathyről. Sikerült is, de Leah eltűnt alóla. Connor felröhögött. Felállt, és a szemembe nézett.
- Sosem lesz újra a tiéd. Örökké az enyém lesz. Nem fogod már viszont látni. Egy életre elveszítetted. - Olyan dühös lettem a szavaira, hogy akár meg is öltem volna ott helyben. Bemértem egy ütést, de Connor elpárolgott, és egyedül maradtam.
- Cathy! Hol vagy? Cathyyyy! - nagyon megijedtem. A gyomrom összeszorult, és sírás kínzott. Ekkor felriadtam. Kiderült, hogy csak rosszat álmodtam. Egy részem megnyugodat, végül is ez csak egy rémálom volt, de a másik részem attól félt, hogy akár igazzá is válhatna. Felkeltem. Meg sem kíséreltem visszaaludni. Még egy ilyen rémálom, és tényleg halálra verem Connort. Lementem a konyhába. Megálltam az ajtóban, mert életem szerelme egy magas széken ült, kifelé bámulva a kertben. Szívem szerint odarohantam volna, és teljes erőből magamhoz szorítottam volna. Addig ölelgetném, amíg... Örökké. Még pár percig gyönyörködtem a sötétbarna, göndör hajában, majd lassú léptekkel bementem.
- Jó reggelt! - mosolyogtam. Cathy lepattant a székéről, majd a pultra rakta kávés bögréjét. - Elég korán van. Szokatlan, hogy ilyenkor látlak, annak révén, hogy tudom, mennyire szeretsz aludni.
- Aaa... Igazából direkt keltem korán. - elmosolyodtam. Cathy plusz koránkelés egyenlő soha.
- Ah... Igen? Mi oka? - Leah-t néztem, ahogy próbál hazudni. Látszott rajta, hogy ő sem aludt jól.
- Miért csinálod? Kiver a frász!
- Mégis micsodát? - éreztem, hogy még mindig szeret. A hangjában harag rejtőzött, de mégis kedves volt.
- Micsodát? Úgy beszélsz velem, mintha semmi sem történt volna. A mosolyod, és a hangod... - hirtelenül elnémult.
- Igen? Folytasd csak. Azt akarod mondani, hogy...
- Igen! - szakított félbe. - Még mindig szeretlek. De ahogy láttam nem kölcsönös. - elmosolyodtam. Tudtam, hogy még mindig szeret. Végül is miért lenne féltékeny Sabrinára, ha nem szeretne? Elmosolyodtam. Közelebb mentem hozzá. Nem beszéltem, csak néztem. Cat a padlót pásztázta. A mutató ujjamat az álla alá raktam, és felemeltem a fejét. A szemünk összetalálkozott. Be akartam bizonyítani neki, hogy én is szeretem, és hogy Sabrina csak egy félreértés. Egy csók, és biztos leszek, hogy Connor nem jelen semmit számára. Ekkor Willow, a fő házimanó bejött a konyhába. Cathy eltávolodott tőlem, majd kirohant. Idegesen a pultra csaptam, majd a könyökömmel rátámaszkodva a tenyerembe temettem az arcom.
- Elnézést úrfi. - kért bocsánatot Willow.
- Semmi gáz, Willow. Nem te vagy a hibás.
Reggelinél egész végig Catet figyeltem. Ő is engem, addig amíg Sue oldalba nem bökte. Leah megértette a jelzést, és elfordította a fejét. Indulás előtt felvettem a kabátomat, elraktam a varázspálcámat, majd kimentem a ház előtt. Sabrina kijött hozzám.
- Hogy s mint? - kérdezte mosolyogva.
- Sehogy. Cathyvel rosszba vagyunk.
- Még mindig? - a hangjában szomorúság volt. Ránéztem. Ügyetlenül mosolygott. - Rosszul érzem magam, mert tudom, hogy mindezt miattam van. Ne haragudj rám. - Nem válaszoltam. A többiek kijöttek, és a zsupszkulcs felé indultunk. A séta hosszú volt, és alig vártam, hogy hazamenjünk. Egyáltalán nem volt kedvem ehhez.
Mikor hazaértünk felmentem a szobámba. Nemsokára kopogtak az ajtónkat. Zack nyitott. Sue volt az, de a haverom pechére nem hozzá jött. Velem akart beszélni.
- Nyugodj meg, nem hozzád jöttem, hanem ahhoz a trollagyú unokatestvéremhez - hallottam az ajtóból. Felálltam, és Zack kitolt az ajtón. Sueval kimentünk a folyosó egyik olyan helyére, ahol senki sem hallhatja a beszélgetésünket.
- Trollagyú? - kérdeztem felháborodtam.
- Körülbelül azon a szinten jársz - mondta Sue. Lehet, hogy igaza is volt. - Na de nem ez a lényeg. Tudok a reggeli beszélgetésetekről Cathyvel. - „Huhh, a francba. Miért mondanak el mindent egymásnak a lányok?” gondoltam magamban.
- Muszáj kibeszélnetek mindent, ami köztünk történik? - kérdeztem.
- Nem muszáj, de mivel közérdekűen mindenki tudja, hogy már nem jártok és te rányomulsz, így más a felállás. - nem igazán értettem egyet.
- Nem nyomultam..
- Ja, persze.. A bocsánatkérést meg majd elmondja egy ogre, mi?- mosolygott. Ezt inkább viccelődős hangon mondta, mint lecseszős.
- Hát nem éppen - válaszoltam.
- Na akkor húzd fel a gatyádat és szedd össze magad. Kérj bocsánatot, bombázd rózsával, csokival, vagy Merlin tudja, de nem érdemli meg ezt!- mondta. Nagyon rég csináltam ilyet Cathynek, pedig ő megérdemelte. Mi több! Ennél sokkal többet érdemelt.
- Próbálkozom, de el sem tudod képzelni milyen nehéz egy fiúnak kinyilvánítani az érzéseit. És a legrosszabb, hogy azt se tudom bebizonyítani, hogy nem én kezdeményeztem Sabrinánál - mondtam sajnáló hangon.
- Ez már a te dolgod, én csak szólok, mielőtt hatalmas lelki sérüléseket hagysz az én szeretett barátnőmön...
- Hát, még ő milyen sérüléseket...
- Na- na- naaa! - már megint félbeszakított. - Ő nem direkt csinálta, csak próbálja megőrizni a méltóságát…
- Ahogy én is. - vágtam rá. - Szóval mit tegyek? - kérdeztem tanácstalanul.
- Mondjuk keresd meg ma este a Maszkabálon, suttogj a fülébe szép szavakat, vagy nem tudom, de éjfél előtt találd meg, bárhová is megy…
- És ha a mellékhelyiségre megy?- nevetve viccelődtem.
- Jajj, de bolond- gyengéden ütött a vállamra, majd ő is felkacagtam. Épp visszafelé indult a hálójába, amikor megszólaltam.
- Hey Sue! Jó uncsitesó vagy- épp a kanyarnál tartott.
- Te is nekem, bármennyire is vagy néha butus- nevettem, majd el kezdett rohanni a szobája felé. Mosolyogva megráztam a fejem, majd én is a hálószobám felé vettem az irányt.
- Hol voltatok Chris? - kérdezte Zack. Az ágyán feküdt, bal kezét a feje fölött pihentette.
- Kint a folyosón. Beszélgettünk.
- És miről?
- Cathyről. - Zackket néztem, aki az ágyára ült fel.
- És pontosabban? - kíváncsi tekintete engem bámult a válaszomra várva.
- Hát, hogy beszélnünk kell, meg bocsánatot kell kérnem tőle. Figyi Zack. Ma este mindenképpen beszéljünk a lányokkal. Mind a kettőnk hibázott, és a lányok eleget szenvedtek miattunk. - Zack a padlót nézte. - A bálon keressük meg őket.
- És mi lesz Corneliával és Sabrinával? Hiszen megkértek minket, hogy kísérjük el őket a bálon.
- Attól még a kísérőjük lehetünk, de a lányok sokkal fontosabbak. Nem tudom, de engem megesz a féltékenység, ha Connor Cathleenhez ér. Puszta kézzel darabokra szedném.
- Ne is mond! És Kevin? Úgy hogy tudom, hogy szerelmes volt az én angyalomba még jobban feldühödöm. Nem merek arra gondolni, hogy a karjaiban tartja. Ha meglátom… - Zack felállt. A szeme a távolba nézett.
- Hej, nagyfiú! Tartsd vissza a túlcsorduló gyűlöletedet. Nem kell több probléma.
- Bocs, de tényleg…
- Tudom. - szakítottam félbe. - Én is úgy érzek.
- Menjünk ki futni. Legalább megnyugszunk egy picit. - ajánlotta fel Zack.
- Jó ötlet. - felöltöztünk, és egészen 6-ig kint voltunk. Nagyon sokat futottunk, de jól is esett. Felmentünk, majd nekiálltunk készülődni. Először is letusoltunk. Régimódi öltönybe bújtam. Cipő, maszk és illatszer. Bevetésre kész.
- Zack, bármi is történjen a cél, hogy visszaszerezzük Cathyt és Suet.
- Hajrá, haver!
A szobák előtt találkoztunk Sabrina és Corneliaval. Lementünk, és ők egyből megtalálták a társaságukat. A barátnőékkel hahotáztak.
A bálterem csodaszép volt. Nagyon sok vendég jött el. Féltem, hogy nem találom meg Leah-t. Lehet, hogy még nincs itt.
- Zack, menjünk a konyhába. Keressük meg Willow-t, és érdeklődjünk, hogy itt vannak-e a lányok, vagy még le sem jöttek.
A konyhába nagy zűrzavar uralkodott. Házimanók rohangásztak. Ételek, és italok készültek. Willow a sütő előtt állt. Épp egy almapitét nézett.
- Willow!
- Igen, úrfi. Segíthetek valamibe?
- Igen. Meg tudná mondani, hogy Cathleen és Susan kisasszony lejöttek már?
- Nem hiszem, úrfi, de ha ragaszkodik hozzá, akkor megnézem.
- Megkérnélek.
- Várjanak meg. Mindjárt jövök. - pár perc múlva Willow lejött, és közölte velünk, hogy a lányok még készülődnek. Vettem egy mély levegőt.
